Vajon hányan tudnak válaszolni arra a kérdésre, hogy kik is voltak a szkíták, mit hagytak ránk? Úgy gondolom, kevesen ismerik a szkíta művészetet, kevesen vannak tisztában azzal, hogy milyen, - a magyarság számára - jelentős alkotásokat hagytak ránk.

A róluk való tudásunk végeredményben Hérodotosznak, a „történetírás atyjának” köszönhető. A szkíta nép, az első olyan nép írott történelmünkben, amellyel őseinket is kapcsolatba hozzák, sőt egyes krónikák egyenesen a szkítáktól és Szkítiából származtatják a magyarok elődeit. Egyes történészek ezt „tudománytalan hagyománynak” gondolják, a vélemények megoszlanak ezzel kapcsolatban. Nem célom az egyik, vagy a másik álláspontot bizonygatni, de tény, hogy a szkíta szellemi-művészeti élet középpontjában többek között a szarvas alakja állt. Tény az is, hogy már a Kr. előtti VII. századtól a Kárpát-medence keleti részén letelepedett ez a népcsoport, és hazánk területén számos leletet tártak fel, melyek a szkíta kori ötvösségnek mesterremekei. A mindenki által ismert magyar csodaszarvas mondával kapcsolatba hozható feltárt leletek, például a mezőkeresztes-zöldhalompusztai és a tápiószentmártoni domborított aranyszarvasok. A szkíták művészetének alapja és ihletője a sztyeppei népek állatokhoz kapcsolódó totemhite volt. Őseiket állatalakban személyesítették meg, ismerték és értékelték az aranyat. A tárgyak díszítése gazdag, sokatmondó gondolatvilágra, az elvonatkoztatás iránti érzékre vall. Nem lemásolják, a természet és az állatvilág formáit, hanem „kinagyítják”, „felnagyítják”. A növény és állatábrázolásuk minden naturalizmustól mentes, a mondák gondolatvilágára utaló, meglepően realisztikus.

A szkíta ötvösség-fémművesség egyik kiemelkedő emléke, és személyes nagy kedvencem az „aranypektorale”. A melldísz súlya 1150 gramm, átmérője 30,6 cm. Négy sodronyformára megmunkált és meghajlított vázból áll, az ornamentálisan díszített foglalatok oroszlánfejekben végződnek. A középső holdsarló formájú mezőt növényi ornamentika, az alsót és a felsőt kicsiny szobrocskák díszítik. Az alsón állatok harca látható, középen három aprólékosan kidolgozott harci jelenet, kétoldalt oroszlán és leopárd, nyulat kergető kutyák, szöcskék. A felső sor a szkíták nyugodt mindennapjait ábrázoló jeleneteket ábrázol, a jelenetek alapjául valóságos alakok szolgáltak, melyeket csodálatos mesterségbeli tudással, kecsességgel jelenítettek meg. A melldísz minden egyes miniatűr szobrocskája valóságos remekmű.

Megállapíthatjuk, hogy őseink igen magasan fejlett tudással rendelkeztek az ötvösművészet területén, a ránk hagyott emlékek a mai ötvös mestereknek is irányt mutathatnak, a laikusoknak felkelthetik az érdeklődését a szakma és a történelem iránt.

Források:

• Ötvös Nagy Ferenc: Ötvösművészet (A kezdetektől napjainkig)
• Dr. Oberfrank Ferenc: Az aranyművesség története