A smaragd keresett és értékes drágakő, érthető tehát, hogy gyakran találkozunk különféle utánzataival. Leggyakoribbak az üveg utánzatok, ezeket kevés gyakorlattal is fel lehet ismerni, de szakember minden kétséget kizáróan, akár egyetlen lupé segítségével is felismerheti.

Az üvegre jellemző, hogy apró gázbuborékokat látunk a belsejében, a huzagolásra utaló dermedési vonalakat mikroszkóp segítségével ismerhetjük fel. Legelterjedtebb változata az úgynevezett „Swarogreen”, az osztrák Swarovski cég gyártmánya.

Az üvegnél valamivel nehezebben felismerhetőek, a dublettek, illetve triplettek. A leggyakoribb, amelynek felső része színtelen berill, (a smaragd a berill csoport tagja, de ide soroljuk a színtelen berilleket is) alsó része pedig zöld üveg (berill-üveg dublett), vagy két színtelen berillből álló, színes ragasztóanyaggal, esetenként zöld üveggel összeillesztett berill triplettek. (berill-ragasztóanyag, vagy üveg-berill)

A képen egy szintetikus smaragd, jól látható gázbuborékokkal és töltelék-anyag maradványokkal (nagyítás)

Felismerésüket segíti, ha a követ oldalirányban vizsgáljuk meg – lehetőleg lupéval, vagy mikroszkóppal – de biztosabb, ha magas fénytörésű folyadékba (pl. alkohol) helyezzük. Így előtűnik a két vagy három elkülönülő rész, illetve láthatóvá válik a színes ragasztóanyag, a színtelen kövek szinte láthatatlanná válnak. Gyakran már az is segít, ha tiszta vízbe merítve vizsgáljuk meg a követ. Ékszerbe foglalva már sokkal nehezebb ezeket felismerni.

Smaragdutánzatként használnak műtermékeket is (a műtermék olyan szintetikus úton előállított kristályos anyag, melynek nincs a természetben megfelelője, valamilyen kutatás során született, és csak később vált drágakő utánzattá). Ilyen a YAG, vagy a cirkónia, amelyet különféle kémiai adalékokkal (pl. krómmal, a smaragd színének utánzása miatt) kezelnek. Ezek felismerése szakember segítsége nélkül igen nehéz.

 "soudé triplett", kvarc és színezett ragasztóanyag

A szintetikus smaragdok sajnos igen nagy mennyiségben fordulnak elő a piacon. Kétféle eljárást alkalmaznak, a folyósítószeres technikát és a hidrotermális módszert. Felismerésükhöz fontos segítséget nyújt az ultraibolya sugárzás, a szintetikus smaragdok átengedik a rövidhullámú ultraibolya sugarakat, a természetesek nem. (ilyen sugárzásnak kitett szintetikus smaragdok gyakran erős piros-ibolya fényben játszanak, a besugárzás ideje alatt)

A megkülönböztetés a szintetikus kövek jellegzetes zárványai segítségével is lehetséges. Mikroszkópos vizsgálattal gyakran láthatóak fátyolszerű „zászlók”, folyosítószer-maradványból álló „levágott végű zászlók”, előfordulhatnak kvarc, fenakit és berill kristályzárványok.

Ez a vizsgálati módszer természetesen gyakorlott szakembert igényel, és nem árt, ha van hozzá egy drágakő mikroszkópunk is.

Látható, hogy sajnos a smaragdot is sokan, sokféle módszerrel próbálják hamisítani, ezért – századszorra is ismételve önmagam – csak azt tudom tanácsolni, hogy mielőtt kő, vagy ékszer vásárlásra adnánk a fejünket, alaposan tájékozódjunk. Ékszerboltban kérjük az eladó segítségét, és mindenképpen kérjünk eredetiséget igazoló tanúsítványt az ékszerről. Ne vásároljunk utcai árusoktól vagy piacon, kerüljük az úgynevezett „alkalmi vételeket”.